2010. január 23. szombat

Teljesen átlagos nap: istállóban félhomály, előttünk répa, alma, szárazkenyér. Odakinn szakad a hó, ítéletidő vagy mi, tudod, amikor a rádióban is bemondják, hogy aki teheti, ne induljon útnak...

Unottan néztük egymást a cimbivel, egyszer csak megjelent a személyzet és soron kívül kitakarítottak minket, s mire befejezték, már ott toporgott fázósan két idegen. A pasi meghatódva nézet rám (szimpatikus csóka), ellenben a vörös egy flegma "Ühm"-mel nyugtázta, hogy létezem, majd megfordult és a szemközti istállóban született kiskecskét kezde el sztárolni, ilyeneket mondva, hogy "Jaj, de édes vagy" meg minden. Baszki, a kecskének, érted????

Szállásadóm, az a derék, barna  ember  odalépett a vöröshöz: - Másképp néz ám ki, ha be van parkosítva - mondta neki sokat sejtetően, én meg csak pislogtam: beparkosítani???? Engem???? Na, ebből tuti, hogy nem fogok jól kijönni!

Rövid megbeszélés után a kétlábúak boldogan távoztak, én meg elkezdtem magam szoktatni a gondolathoz: ők lesznek az új családom - remek.

 

Oldal: Blog
A világ egyetlen blogger kengurujának kalandjai - © 2008 - 2024 - kenguru.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat